Csak élem az életem..

Nagyon rég nem írtam. Nem volt kedvem. Igazából most sincs. Pedig rengeteg, de rengeteg dolog történt. Megint fordult sokat az életem. Most csak azt szeretném kiönteni magamból, hogy utálom az embereket. Azt, hogy a kicsinyességük az útjába állhat két embernek. Az, hogy azért, mert nekik egy helyzet ismeretlen, nem megszokott, esetleg nehezen elfogadható, azért miért kell két ember életébe beleszólni? Hogy jönnek ehhez? Honnan veszik a bátorságot? Ez nem a Barátok közt, hogy csámcsogjanak rajta, és lessék, mi, hogyan kivel, miért, mikor. Ezt megszólhatják, de ne szóljanak BELE! És még ha én ezt tudnám is kezelni, mert nem érdekel a véleményük, de az, hogy megnehezítik az életünket, hogy rosszindulatú pletykákat kezdenek pusztán irigységből, hogy beszólnak, nem tudom milyen jogon a mi életünkbe... és az, hogy akivel vagyok, emiatt ne bírja tovább csinálni a kapcsolatot.... és emiatt elveszítsek egy esélyt, egy normális pasihoz... beszélni fogok az emberekkel ebből a tásaságből. Szembesíteni őket magukkal, a nevetségességükkel, a szánnivalóságukkal.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 10:04 volt az órára írva.

|

az milyen, hogy az orvos azt mondja a felfázásra, hogy igyon sok folyadékot? :) (na jó, mivel a vizsgálat nélkül alapból antibiotikum kúrát rögtön elutasítottam)

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 14:35 volt az órára írva.

|

Azért jó, amikor elmegyek vasárnap este a nagy plázába, ahol legalább 2 éve nem voltam moziban, a pasival, akivel nem járunk, és megbeszéltük, hogy úgysem illünk össze, és úgysem akarja egyikünk sem elkötelezni magát, csak nagyon jól megvagyunk hónapok óta, nos, ott véletlen rossz terembe adnak jegyet, emiatt vissza kell mennünk, és így sikerült összefutnom a régi pasimmal, azzal, aki lelkileg úgy kikészített, hogy neki köszönhetem, hogy belőle felépülve erős vagyok és határozott azóta... aki azóta is rémtörténet sok ismerősöm felé. De persze az én nagy lelkem és rettenetes jófejségem okán is, jóban vagyunk - persze csak annyira, hogy ugyan nem beszélünk, de ha pár évente véletlen összefutunk, azért úgy csinálunk, mint normális ismerősök, mintha csak az az idő létezett volna, amikor még nagyon szerettük egymást, és így is váltunk volna el, kihagyva a filmbe illő gázos részeket. De persze mindketten hallunk ritkán egymásról távoli ismerősökön keresztül... azért amikor megkérdezte, még a régi, 3 évvel ezelőtti számom él-e, csak azt mondtam, nem, de nem adtam meg az újat... de amikor megláttam, abban a pillanatban, ahogy a szemébe néztem, egy ezredmásodperc alatt tudtam, mit imádtam benne anno...ugyanaz az elbűvölő mosoly, azok a beszédes szemek...csak én változtam meg teljesen, és a világom. Milyen más így látni, rajta keresztül a régi magamat. 

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 9:05 volt az órára írva.

|

Ma megint felkeltem hajnalban, és elmentem munka előtt a Széchenyibe. Muszáj, mert ázsiai főnökeim úgy kikészítenek néha, hogy teljesen beáll a nyakam, és az a masszázs már létszükséglet nekem. Nem is ez a lényeg, 8 előtt valamennyivel elindultam, hogy minimális késéssel, de még beérek. 15 - 20 perc az út. Max. Normál esetben. Ma 1,5 óra volt... azért ez durva. 8 helyett fél 10-re értem be. Persze a külföldiek nem mertek szólni egy szót sem, mert tegnap összekülönböztünk, és tudják, most kivagyok rájuk, ők meg nem akarják hogy elmenjek, Ez is eredmény...

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 11:56 volt az órára írva.

|

 

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 19:28 volt az órára írva.

|

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 19:26 volt az órára írva.

|

Azért a Széchenyi isteni volt ma. Is. Kicsit később mentem, mint szoktam - háromnegyed hét felé - és már világosodott kelet felől. Ilyen hidegben ezen a télen még nem voltam, minusz 3 fok volt. A kinti medence felett vastagon ült a párás gőz. Érdekes egy szál fürdőruhában és törülközőben kimenni a medencéhez, miközben a fürdő bejáratához még vastag pulcsiban és kabátban mentem. A látvány is gyönyörű, ahogy még a hajnali ég sötétkékje megy át a világosba, alatta a vastag fehér pára felhő a medence felett. Belemenni a vízbe fáj, a hideg bőrömet szúrja, csípi a forrónak érzett víz. Aztán ahogy belemerülök, már tökéletes a hideg és a meleg egyszerre. Olyan kevesen vannak még ilyenkor, mint szoktak. Beljebb úszom, és olyan sűrű a meleg gyógyvíz gőze a hideg miatt, hogy nehéz lélegezni. Ahogy úszok, csak a szökőkút zubogásának zaja hallatszik. Egyedül vagyok a ködben, teljesen egyedül a hajnali sötétben. Karnyújtásnyira látni csak. Alattam a teljesen tiszta átlátszó víz, látom élesen a medence alját. Előttem a köd. Karnyújtásig látom a vizet, körbe, ahogy forgok, csak a víz fodrozódik, és az ujjaimon túl már csak az átláthatatlan köd. Messziről átsejlenek a kandelláberek fényei, és a magasban a Széchenyi ablakainak világosabb kerete. Olyan, mint egy mesevilág. Csak a víz robaja, körben a köd, a meleg víz alattam, hajnali derengés, és a néha beszűrődő beszédfoszlányok olyanok, mint a szellemek. Álomvilág, mesevilág, csodavilág. Más világ. Az ég egyik oldalon még bársonyos mélykék, középen királykék, és másik oldalt az új nap szépségét ígérő világos, fényes kék. Áthatolhatatlan ködben úszok, nem tudva, mi van benne, nekimegyek-e vkinek. Mi vár abban a világban, ami ahogy beleúszom, bezár, és visz tovább. misztikus az egész. Maradok kint a masszázsig. És vhogy máshogy megyek dolgozni.

És új hét, új élet. Utolsó napjaim a régi lakás romjain, utolsó napjaim a nyaralás előtt a munkában. Már tudom, ez is meglesz. A rengeteg dolog, ami  rajtam van, amit nem tudni, hogy bírok, nem számít. Élek, szeretek élni, jól vagyok. Egyre jobban magammal. Szeretek a bőrömben lenni, és mégha úgyis tűnik, a megrázkódtatások megviseltek, olyan, mintha nem, nem is, mintha ahogy egyre több jön, egyre jobban bírnám. Mint a pálma, meghajlok, de felegyenesedek, minden alkalommal újra, és egyenesebbre. És magamra találtam.

Szingli maradok. Mert azt akarom. És mert ezerszer jobb nekem így.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 19:18 volt az órára írva.

|

Elmondom a mai napomat. Felkeltem 5-kor. 10 perc alatt elkészültem - ami nálam világrekord, de csak azért, mert se smink, se semmi - majd lecipeltem a harmadikról 3 kör cuccot a kocsiba. Bepakoltam, elmentem az új lakásba. Ott felcipeltem a 3 kör cuccot a régi bérház első emeletére (értsd:magasabb, mint normál első em.) (ezért nem költözök sosem túl magasra, haha), ugye lift egyik helyen sincs. Aztán még el is rendezgettem a cuccokat az előző 2 napban idehordottakkal. Majd elmentem a Széchenyibe, ahol megpróbálták kimaszírozni a rengeteg stressz, cipekedés és bonyolult élet okozta izomcsomót a vállamból és nyakamból, áztam kicsit, majd fél 9-re bejöttem dolgozni. Ez fél óra késés ugyan, de írtam hajnalban a főnökömnek, hogy 5 óta (és 3. napja) költözközködöm, úgyhogy most elmennék a Széchenyibe, és kések. És ő persze olyan jó fej, hogy természetesen, sőt, miért nem szóltam, hogy segítsen?!?

Szóval, ez valójában ugye csak a reggelem volt. És minden napom ilyen. Sőt, ilyenebb. De jövő héten ilyenkor, már az új lakásban, készülődök, és 2-kor felülök egy repülőre, és elhúzok jóóóóó messze.... 

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 8:56 volt az órára írva.

|

Igazából nem is akarok írni. Nincs is időm. Annyi de annyi dolog történik - mivel rengeteg a munkám, meg szervezkedések vannak a munkahelyen, meg új külföldi főnökünk is van, meg költözök most hétvégén és jövő héten, ami azért ugye szervezés / pakolás és idő igényes, meg 11 nap múlva elutazok Thaiföldre, amire szintén készülni kéne, mondjuk pénztváltani, bankszámlákat rendezni, meg ezer dolgot....és közben azért zajlik az élet, pasikkal is, meg mindennel. De legyen ennyi elég. Pénteken farewell party nekünk - világutazóknak barátnőmmel - és a lakásnak, mivel ez az utolsó péntekem itt...Néha nem tudom, hogy bírom még energiával, mondjuk biztos azért vagyok megint beteg... de bármi történik, elutazom, és a munkahelyem belegebedhet.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 9:05 volt az órára írva.

|

Ma durrdefektem volt. 95 – 100-as tempónál. Egy huszonéves kocsiban. Aki utána látta a kerekemet, az azt kérdezte: és én még ezt így behoztam a benzinkútig? És semmi bajom?

Rögtön azt éreztem, amikor a benzinkúton megálltam, kiszálltam, megnéztem a kereket, hogy ez vmiért történt. Aztán elkezdtem végiggondolni, mekkora mázlim volt. Mert egyébként nem tudnám meg mondani, mikor történt. Csak azt, hogy mindig is őrülten vezetek, túl gyorsan, és nem mindig vagyok bekötve. És most is persze, hogy a 6-os úton 100-al mentem, és csúszkált egyszer a kocsi, de ilyen már volt, mert persze téli gumijaim sincsenek, és minden gond nélkül korrigáltam a csúszkálást, nem volt semmi gond. Aztán éreztem, hogy vmi furcsa a kerekekkel, és még jó pár 100 m volt, míg megálltam az első benzinkútnál.

Múltkor szakadó esőben befékeztem egy piros lámpánál, és akkor egy pár pillanatig aggódtam: nagyon csúszott a kocsi, minden irányba, de akkor is tudtam korrigálni, a tömött sávok között sem mentem neki senkinek, és egy fél napig nem száguldoztam. Igazából a 10 év alatt, amióta jogsim van és vezetek, én még nem okoztam balesetet. Egyszer belém jöttek hátulról, de én még semmit. Nem parkoltam bele senkibe, betartottam a követésit, nem húztam meg kocsit, és főleg, ha gyorsan is, de odafigyelve vezettem. Gondoltam is, mikor vettem ezt a régi kocsit, hogy jó is lesz, majd visszafog engem. Hát annyira nem. Tény, 100-nál többet nem nagyon bír  - meg én sem merem annál többel hajtani – de a városban a 70- 80-akat (Budafoki, Szerémi út) simán…

Amikor megálltam, és megláttam, hogy a kerék teljesen kész van, először persze az jött, hogy na most hogy cserélem le. Nagyon jó szingli vagyok, vízvezetéket is szereltem már magamnak, meg duguláselhárítottam, de a kerékcsere az csak elméletben megy… az olcsó benzinkúton, ahol álltam, persze nincs kutas. Bementem, hogy bent azért a pultban biztos van vmi srác. Persze csak 2 csaj volt a pénztárban. Jó. Tel expasi – jóbarát. Vidéken van. SMS előző ex – jóbarát. Nincs válasz, de tudtam, ő most családi gázos helyzetet old meg. Hagyjuk. Apám nem elérhető. Karácsony van. Másokat talán nem hívnék, mert ugyan én úgy kezelem, mintha vasárnap lenne, azért csak dec. 26-a van…akkor nem hívunk mást. Akkor kiálltam úgy oldalra a kocsival, hogy pont az az oldala látszódjon, hogy mi van a kerékkel, alapozzunk a szegény fiatal szőke nő egyedül egy defekttel effektre. Figyeltem a kocsikat, tudtam, csak fiatal, egyedül levő pasit érdemes kiszúrni. Na jó, 50-es pasiig. De valahogy ma mindenki a családdal jött tankolni. Min az asszony, de többnyire a gyerekek is hátul. Na jó, nem panaszkodom, azért a hiábavaló telefonok után szerintem 10 – 15 percen belül fogtam egy szegény áldozatot… fiatal pasi, egyedül, szegény, elkaptam, hogy egy nagy szívességet kérnék. Igen, mondja. Oldalra mutattam: az az én kocsim…. Húha, mondja. Igen? Mondom. Azt mondja, mennyit jöttél ezzel így? A felni is elgörbült….Hát, nem is tudom…

Pótkerék van. Emelőm is van. Kivenni persze nem tudom egyedül a pótkereket. Aztán kiderül, tök lapos. Ami ugye jelenthet rosszat is…Az én lelki szemeim előtt persze főleg pénzkötegek gurigáznak, magyarul min. egy új pótkerék kell, de ha ez rossz, akkor kettő…Gőzöm sincs mennyi, de most, költözés előtt, amikor az új lakásba kell pár cuccot venni, meg utazás előtt, amikor azért az útra kéne pénz, ez nagyon nem jó… Mindegy, fiú felfújta, felszerelte, elvileg jó. Aztán elindultam, és akkor kezdtem csak el gondolkodni az egészen. Hogy mi lett volna ha… persze miért lett volna. Meg egyáltalán. Kicsi az esélye. De valahogy nem bírtam elhessegetni a gondolatot, hogy meghallhattam volna. Aztán hiába próbáltam magyarázni magamnak, hogy hülyeségeken parázok, sé egyáltalán, miért csinálom ezt. Nem, nem vmi figyelmeztetőjelzés volt ez, nem, nem okkal történt, nem, csak régi volt a kerék, a gumi, mindig gyorsan hajtok, a Budafokin meg akkor gödrök vannak, amiket nem mindig kerülök eléggé ki, ezek mind megviselték, épp most történt, na? Nem kéne mindenbe belemagyaráznom vmi mást. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egyébként fél éve, mióta itt lakom, ha én vezettem, sosem jöttem ki a házam mellől a kerülő úton a 6-osra, hanem mindig a Budafok kp-on át mentem a Budafoki vagy a Szerémi útra…és ma, ma azt mondtam – bár el sem akartam indulni, úgy éreztem nem kéne, nagyon nem kéne -, hogy miért nem megyek a hátsó, gyorsabb úton, amin sosem.  És annyi őrült hajtott ott körülöttem, ha vhogy úgy történik, hogy egymásba megyünk 100-al… nem tudom, mi ez rajtam, ez a para. Megérintett a dolog, pedig nem is kellett volna.

De az az igazság, annyi, de annyi példa volt már az életemben arra, hogy vmi hülyeség történt, rossz, vagy csak furcsa, és utána mindig kiderült, oka volt, mert ha az az akkor érthetetlen, kellemetlen, rossz nem történt volna, akkor vmi sokkal rosszabb is lehetett volna… És most megint elgondolkoztam. Végülis, már így is megérte. De tudom, holnap megint gyorsan fogok menni, és megint lefogom előzni a sort oldalról, vagy levágom az utat, stb. Csak amiket minden pesti autós csinál…

Azt hiszem annyi, le is zártam. Ennyi, csak egy durrdefekt volt, semmi más.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:24 volt az órára írva.

|

Töltött káposztát eszek itthon, natúr joghurttal (bio!). Alig családos szingli karácsony.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 15:44 volt az órára írva.

|

Na, erre most egy másik filmben – hiába, másnak karácsonyi beiglizés, nekem karácsonyi TV-zés az ilyenkor szükséges rossz – szóval a filmben a pasi elrohan a szeretett nőhöz, és kirukkol a meglepővel, és szökjenek el együtt és megtenne mindent érte ésatöbbi, amit ugye én hiányolok, erre a gyönyörű, okos és határozott nő mit mond: nem, nekem nem erre van szükségem. Papolok én itt a fenének…

J

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 1:13 volt az órára írva.

|

Most komolyan: nobody gonna love me baby, I must stick with you forever. Ezt éneklik? Ezek a pussy cica babák, azt hiszem. Ez egy szerelmes dal?

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 1:05 volt az órára írva.

|

Ja, igen, ami most megy film, persze abban is a pasi a végén leveszi egy nagyon eredeti ötlettel a nőt lábáról…

Csak az a baj, hogy elvesztettem a hitemet abban, hogy vannak még pasik, akik tudnak, és akarnak vmi tényleg eredetit tenni a szeretett nőért. Főleg, mert valahogy mintha nem tudnának már olyan szerelmesek lenni… és a legjobb, hogy múltkor ezt olyan jól kiveséztem vkivel, hogy miért is van ez, és a férfiak is és a nők is elvesztették a képességüket a lenyűgözésre, az eredetiségre, az áldozatokra, a meglepetésekre, és már senki sem teszi meg amit a filmeken lát, vagy ami néha eszébe jut, mert vmi rossz kapcsolat(ok) kiölt(ék) belőle. És az, akivel ezt olyan jól megbeszéltük, persze macsó pasi volt, haha, aki aztán cseppet sem romantikus, de vérbeli macsó – akinek aztán tényleg nem kell érzelem, meg komoly kapcsolat.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 0:27 volt az órára írva.

|

Mennyi film szól arról, hogy titokban mindkét fél szerelmes egymásba / vagy egyik a másikba, aztán hónapokig / évekig nem beszélnek / nem találkoznak, aztán egyszer csak vmi történik és az egyik fél ott áll az esőben az ajtóban / ott vár a reptéren / rózsacsokrot szorongatva  és kiderül, mindketten csak erre vártak mindig…  MIKOR VAN ILYEN AZ ÉLETBEN?????? És hol van az enyém?

 

De komolyan, erről csöpögnek a lányregények, erre épülnek a halivúdi kasszasiker filmek, de nem emlékszem, hogy bármelyik ismerősömnek lenne ilyen története, amikor óriási romantikával, minden akadályt legyőzve a párja vmi irtó romantikusat és meglepőt és váratlant és nagy tettet vagy áldozatot hozva vallott volna szerelmet… ja persze, el ne felejtsem, nekem volt, Párizs meg meglepi meg váratlan fordulatok értem, ja, és ugyanilyen váratlanul is hagyott el…

Akkor most majd kérném az igazit.

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 0:18 volt az órára írva.

|

Tegnap reggel tömegközlekedtem - hú, ezt mostanában nem nagyon tettem, pedig megvan a maga varázsa, az embereket figyelni, a várost lehet bámulni, stb. - és állt mellettem egy csaj egy pletykaújsággal. Azt hiszem Kovács Ágiról volt egy két oldalas cikk - pletyka persze, semmi komoly, és csak az alcímet olvastam el, ami vmi ilyesmi volt: Sütöttem palacsintát - az első túl vastagra sikerült. Na most komolyan. Ez egy hír? Vagy akkor mit hívünk újságnak, meg újságírásnak, meg riportnak? Szerintem teljesen elfelejtették már az emberek, mi is az valójában... az a baj, tanultam újságírást. És emlékszem, minket még a régi nagy nevek tanítottak, és külön kiemelték a pletykalapokat - a maguk ordibáló szalagcímeivel, a nagy betűkkel, a nagy képekkel, a stílustalansággal, a szenzációhajhászással - de erről nem is kellett sokat tanulni, csak körül kell nézni. Rémes. És az a baj, az emberek ebből élnek. Ezen élnek. Mert rendben van, hogy érdekelnek minket a hírességek, az ismert emberek (meg a Magyarországon sztárnak hívott utolsó kis énekesek vagy feltűnési viszketegségben szenvedő átlag (alatti) emberek) és életük, na de van egy határ. Meg egy stílus. Illetve az a bajom, hogy nincs.

A reggeli  - nem mondom, hogy kedvenc, de amit leginkább hallgatok - rádióműsorban is arról a zenetévén futó 'valóság show'-ról volt szó, amit én is említettem már. Nem nézem, csak két rövid részletet láttam, de amit most meséltek róla... hát, ez durva. Igazából az a durva, hogy ez egy fiataloknak szóló adón megy, egy NAGYON fiataloknak szóló adón. És a rádióban is csak arról beszéltek, hogy jaj, de durva, amiket csinál, meg megalázó a múltkori adásban velük levő csajnak stb stb., de arról nem, hogy ebben az a gáz, hogy ezt a képet kapják a gyerekek. Hogy ez normális, mert ez megy a TV-ben. Hogy normális így élni, mert ezt bemutatják, tehát mintának tekinthető. Én nagyon liberális vagyok, és éljen Dopeman úgy, ahogy akar, de tényleg, de azért a mai hülye, formálható, és így is túl sok rossz hatástól szenvedő kölyköknek talán nem kéne ezt mutogatni mint követendő példa. Hogy manapság az értékekről nem szól semmi, de semmi, viszont a deviáns viselkedésről, a polgárpukkasztásról, a határok feszegetéséről és túllépéséről, a csak magammal való törődésről, a 'sz*ok mindenkire, csak nekem legyen jó és ehhez mindenkin keresztül gázolok' viselkedésről... és mivel csonka, vagy rossz hangulatú családban nőnek fel, ki mutatja meg nekik a másik oldalt? Hát, nem irigylem azokat az ismerőseimet, akiknek nevelendő gyerekük van... nehéz lehet az iskolában a többi kölyök hatását kompenzálni, és a TV, mozi, újságok, haverok hatása ellenében normális példát mutatni.

Ezek után már csak azt akarom tudni, van-e még kint a világban egy olyan pasiban, mint én vagyok nőben...

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 8:52 volt az órára írva.

|

jól vagyok, meg minden, csak vhogy sosincs időm írni... fura, az egész blogolás azért indult, vmi kiírási kényszer, és vmi ragaszkodás az élethez, aztán most meg már simán nem is hiányzik, ha nem írok...

Ezerrel pörgök, minden nap éjjel érek haza, vmi mindig van, de élvezem...bár elgondolkoztam épp tegnap, este 10 tájban hazafelé (még épp hazaértem a Született feleségekre), hogy annyira alapállapot lett nálam a prögés, az ezer program, az élet kiélése, hogy már el sem tudom képzelni máshogy...és ez nem baj-e. Nem fogok-e untakozni, ha véletlen lenne egy pasim, és otthon ülnénk. De a kósza gondolat után nem aggódtam tovább, nem féltem én magamat :) Hiszen nem ilyen voltam mindig, vannak különböző szakaszaim, és éltem különféle életeket, és mind jó volt, és mindhez tudtam alkalmazkodni. Ami mégsem esett jól, abból meg kiléptem (lsd idén május, múlt, stb :)

Úgyhogy csinálom, ahogy jó, a többi meg alakul :)

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 8:13 volt az órára írva.

|

vicces, érdekes és egyáltalán... egy olyan pasi irogat e-maileket, és akar ma felhívni (még nem döntöttem el, mit mondjak neki erre) akinek ugyanaz a teljes keresztneve, és a vezetékneve első betűje, mint az előző kettőnek, és mint a főnökömnek, akibvel sokat bulizunk együtt... az idei évig nem is volt ilyen nevű pasim, most meg van pár az életemben...:)

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 12:05 volt az órára írva.

|

Egyébként az is érdekes esettanulmány lehet, micsoda lakástulajdonosok / főbérlők akarnak kiadni micsoda lakásokat... az elmúlt 2 hétben rengeteg (értsd: túl sok) lakásról e-maileztem, telefonáltam, és az elmúlt 4 napban megnéztem vagy 8-at...Olyan lepusztult lakást adnának ki olyan nyugodt szivvel és szenvtelen arrcal annyi pénzért, amennyiért már egy tök jót kapnék... és persze, hogy mennyire más az emberek elképzelése a "jó" lakásról. Az a baj, nagyon megszenvedem, hogy most tényleg írtó jó lakásom van, és ugye mindenképp lejjebb kell adnom a színvonalat. Vagy az erkélyt, vagy a világos lakást, vagy a megfizethető árat bukom el..hogy csak az egyszerűbbeket említsem. A tegnap esti és a ma délutáni lakás után (mert egy nap ugye többet is megnézek) pl.  azzal a keresztkérdéssel szórakoztattam a csoportomat, hogy kinek mi a fontosabb: az erkély, vagy a kád? Én pl. el nem tudom képzelni, hogy ne feküdhessek el időnként egy kádban, sok habbal és nyugiban, de imádom az erkélyemet. Igazából az a szar, hogy vmit mindenképp fel kell adnom, és nagyon nehéz, ha már megszoktam egy színvonalat. Márpedig a mostani lakásban minden megvan. És nagyon nehéz feladni vmit csak azért, mert muszáj...és nem azért, mert akarom. Annyira nem akarom!

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 21:19 volt az órára írva.

|

Sétáltam a belvárosban, nagyon rég nem volt ilyen... mióta fél éve külvárosban - kertvárosban lakom, teljesen elszoktam a belvárostól és annak minden vonzatától. Olyan furcsa volt az esti utcán a tömeg, olyan sokan voltak, annyira kicsinek és veszendőnek éreztem magam... olyan senkinek a sok között. Érdekes volt. Megszoktam a nagy tereket, a zöldet, a kilátást, a kevés embert és csak messzirőlt. Furcsa lesz visszaköltözni a belvárosba. Annyira már nem is vágyom rá. Amennyire tiltakozott a lelkem anno (csak fél éve, könyörgöm, csak fél éve!) a belvárosból való kiköltözés ellen, annyira berzenkedik most a visszaköltözéstől...

 

ezt glister firkálta ide. Mikor is? Asszem 20:56 volt az órára írva.

|